A Futóblogon szerettem volna feldolgozni a témát, mert futás valahol, de sokkal inkább Nike folklór: Steve Prefontaine volt a Nike első szerződtetett futója. Maga Bowerman foglalkozott vele, sütötte a felesége goffri sütőjén a cipőtalpat neki, és még jópár atlétának Oregonban.

Steve Prefontaine közép- és hosszútávfutó volt sajnálatos, 1975-ben bekövetkezett autóbalesetéig. Ott volt az amerikai csapattal a Müncheni olimpián, a sportág egyik nagyjává kellett volna válnia, ennek az egésznek a küszöbén állt. Münchenben ugyan megdöntötte a honfitársai rekordját 5000 méteren, de az utolsó 150 méteren a negyedik (!) helyre zuhant vissza.

Pre, ahogy nevezték, elég önfejű futó volt. Általában gyorsan kezdett, végig a mezőny előtt haladt, mindent így akart megnyerni. A futással, és edzőjével, Bowermannal kapcsolatos viszonyát is feldolgozza a "Korlátok nélkül" (1998) című amerikai film. A forrófejű teenager és a nyugodt, számító edző.

A film nem különösebben maradandó, a főszereplő Billy Crudup személye gondolom senkinek nem mond semmit, bár ismerhetjük a Big Fish egyik főszereplőjeként. Most itt csak egy fogalom nélkül vigyorgó és szerepét túljátszó siheder. Bowermant egy ikonikusabb figura, akit Donald Sutherland játszik (magyar hangja a Mátyás Király reinkarnációja, Helyei László), bár ő olyan, mint amilyen szokott lenni: megnyugtató.

Történnek a dolgok a maguk rendjében, megismerjük Pre útját a csúcsig, szőr mentén a Nike megalapítását ebből a szemszögből. Van benne csajos vonal, romantikus szál, de a film végén viszont úgy ülünk a tévé előtt, mintha legalábbis elolvastunk volna egy wikipédia szócikket a fickóról, csak éppen kevesebb a faktuális információ, és több a melodráma.

Érdekes, hogy egy évvel a Korlátok nélkül moziba kerülése előtt, 1997-ben Jared Leto főszereplésével forgattak egy "Prefontaine" című, teljesen hasonló filmet is. Az amerikai filmcsinálás egy újabb érdekes véletlenszerűségével találkozunk lépten nyomon.

A film erős közepes, de érzelmi húrokat penget, ahogy Bowerman bemutatja neki az első Nike cipőt, illetve beszédet mond a temetésén, ami a film záró képsora is.

Fényképünk az eredeti Pre-t ábrázolja egyébként.

A Beau Bo D'Or blogról származik ez a stilizált Barack Obama kép, amit Nike pipákból raktak össze. Ennyi és nem több:

Persze ez a Nike imádat nem áll meg ezen a szinten, láttam én már Nike cipőt formázó hamburgert is!

(Az Obamát tartalmazó linket Cs. Gábor feed-olvasótól kaptuk,a hamburgert pedig Kun Álmos küldte, köszi.)

Kedves emberek! Ugyan nem volt ez hangsúlyozott eléggé, de ezt a blogot a Nike munkatársai, termék managerei, marketingesei (marketing igazgatói! regionális IGAZGATÓI, akik nem is beszélnek magyarul!) olvassák. Ebből az is következik, hogy nyugodtan, bármelyik postban feltehető nekik kérdés, észrevétel, vélemény, kommentár. Nem sokkal azután, hogy elindult a BLOG, kaptam egy levelet:

Van e neked a Nike fele barmi olyan kontaktod aki 100%os bizonyosaggal meg tudja nekem mondani hogy a ceg magyar arukeszleteben talalhato e 49-50 kozotti meretben cipo

Sajna kibaszottnagyra nottek a labaim, es nemkapok cipot soha sehol semmit....

Halam orokke uldozni fog

El is küldtem a kérdést a megfelelő személynek, aki nem más, mint a MarsLakó (DaMartian), alias Johny:

Ezen az általam egyszerű eszközökkel fényképezett tegnapi képen épp megpróbál bekoncentrálni. Ő mindenre tudja a választ, így erre is fejből írja:

Elméletileg tudunk reportot lekérni róla, hogy bolt szinten rendelt-e valaki ekkora méretet (kevés esélyt látok rá) Viszont gyártunk ekkora cipőt, tehát ha talál egy olyan kis boltot (tehát nem plazában lévő márkaboltot) ahol a tulaj a boltban van (pl. Spuri) akkor ő be tudja rendelni, hiszen ez neki plusz biznisz. Így látatlanban azt mondanám, hogy az Outletben Biatorbágyon egészen biztosan van ekkora cipő, ezenkívül ahol még esélyes az a Basketball World a Duna Plazában, illetve az Óriás Shop a Czobor utcában.

Mivel közérdekű, kiszerkesztettem ebédszünetben egy postba. Ha esetleg valaki sikerrel jár, írja már be ide a hozzászólásokba, hogy mit sikerült, köszi.

Új Nike bolt nyílt a Váci utcában. Arról a Váci utcáról van szó, ami mindig is ott volt, csak soha nem merészkedtünk be, mert tele van idegen nyelven beszélő, a magyar valóságban elbújni kívánó, szörnyen természetesen viselkedő turistával. Szerintem évek óta nem jártam ott, rengeteg új üzlet nyílt azóta, köztük egy kétszintes Nike. A Ferenciek tere felöli oldalon van, rögtön a "régi" utca elején.

Az alapvető problémám az szokott lenni, hogy mindig olyan kiskereskedelmi egységekbe jutok el, aminek Nike Women logója van, így nem tudok magamnak vásárolni. Időnként felbukkanok tekebábu-szerűen valamelyik outletben is, de annak sincs sok értelme a méretben lezabált kínálat miatt. Ez az új bolt viszont jó, aki Nike sportszereket, vagy ruházatot akar vásárolni, ide menjen.

Rengeteg termék van, méretek, gazdagon felszerelt. Egy dolog, hogy sportok szerint is vásárolhatunk (ÉS VAN EGY PICI TENISZ SAROK IS!), másik dolog, hogy olyan modellek vannak, amiből én kapásból ötöt vittem volna magammal, köztük egy fehér street cipőt -- korrekt. Sajnos erre nem volt lehetőség, mert csak egy megbeszélés találkozópontja volt az egész, de ettől függetlenül végignéztünk mindent. Winkler például kiválasztott magának egy olyan fényes zöld (!) csukát, amilyet szerintem épeszű ember nemhogy nem vesz le a polcról, de még kézbe sem veszi. Ezen a képen látható a polcon, sajnos nem közeliben:

A bennem jó mélyre elásott Macintosh-nörd megállapította, hogy a boltban kiállított grafitszürke iMac még a régi, Tiger operációs rendszerrel szerelt. Ezt onnan tudom, hogy nem KIOSK módban futott a gép, és láttam a menü bar-t.

Milyen kár, hogy mindez csak a turistáknak adatik meg, nekünk más élettéren harcoló játékosoknak úgy kell felismernünk ezeket az összefüggéseket. Nem tudom, hogy ez lenne-e a cég Budapesti zászlóshajója, de egyszer érdemes elballagni a belvárosba, ha érdeklődünk a választék után.

2008. augusztus 4-én indult útjára a Nike által támogatott Futóblog ezzel az induló posttal. Ennek keretén belül néhány média-junkie kirobbant a karosszékig süllyedt tespedtségből, és elkezdett valami egészséges dolgot csinálni, futni.

A blog eredeti célja az volt, hogy az augusztus végi Nike Human Race 10k versenyre előtérbe helyezze, felkészítse, majd elindítsa hazánk fiait, akik megmutathatják, hogy mekkora legények, és nem csak szájemberek. A kezdeményezés elérte a célját, én például még soha nem vettem részt futóversenyen, és sikerrel vettem a TÍZEZER méteres akadályt, ami szintén ritkának mondható esetemben (az időről ne beszéljünk, mert a hobbi futók mindig önmaguk ellen futnak). Ebből az élményanyagból készült például ez a videó is.

A Futóblog azóta is íródik, a Nikeval a kapcsolat jó, egy ízben a tárgyalóteremben kifejezett kérésemre kaptam habos kakaót is, amivel még pontosabban volt lehetőség átélni a korpo-rét multinacionális érzését.

Blogolás közben rengeteg olyan téma és információ ért bennünket Winklerrel a Nike folkrólból, ami egy külön blogot kívánt magának. A Nike egy nagy sportszergyártó cég. Rengeteg terméket fejlesztenek, technológiájuk, ruházatuk, marketing kampányaik és vírusvideóik vannak. Ezek a dolgok sokszor sokkal érdekesebbek, mint az, hogy az ember fut és arról ír.

Aki követte a Futóblog postjait, tudhatja, hogy születtek nem kifejezetten futásról szóló postok is. Ilyen például a Nike Women kampány elemzése, határmezsgyén az iPod touch frissítése Nike chippel, vagy éppen a Nike retró hangulatú METÁL cipője a terminátor.

Ezt a gordiuszi csomót vágja át jelen, magánkezdeményezésből születő blogja, a Nike blog. Kimondott célja az, hogy a Nikeról írjon. Tegye azt mégpedig olyan formában, hogy ne sajtóközlemény szaga legyen, hanem próbáljon informatív, érdekes és -- megkockáztatom -- humorossá válni az elkövetkezendőkben.

Nem erőlködnék itt, ha nem gondolnám azt, hogy ennek van értelme. Rengeteg olyan dologot láttam már ebből a bugyorból, ami említésre érdemes, izgalmas és érdekes.

A fejlécben levő kalapos úr például Bill Boweman, futóedző volt Oregonban az USA egyik Észak-nyugati államában. A Nike egyik alapítója, aki a felesége gofri sütőjével alkotta meg a kezdeti futócipői talpát. Akkor még ő gyártotta mindenkinek a lábára.