2008. augusztus 4-én indult útjára a Nike által támogatott Futóblog ezzel az induló posttal. Ennek keretén belül néhány média-junkie kirobbant a karosszékig süllyedt tespedtségből, és elkezdett valami egészséges dolgot csinálni, futni.

A blog eredeti célja az volt, hogy az augusztus végi Nike Human Race 10k versenyre előtérbe helyezze, felkészítse, majd elindítsa hazánk fiait, akik megmutathatják, hogy mekkora legények, és nem csak szájemberek. A kezdeményezés elérte a célját, én például még soha nem vettem részt futóversenyen, és sikerrel vettem a TÍZEZER méteres akadályt, ami szintén ritkának mondható esetemben (az időről ne beszéljünk, mert a hobbi futók mindig önmaguk ellen futnak). Ebből az élményanyagból készült például ez a videó is.

A Futóblog azóta is íródik, a Nikeval a kapcsolat jó, egy ízben a tárgyalóteremben kifejezett kérésemre kaptam habos kakaót is, amivel még pontosabban volt lehetőség átélni a korpo-rét multinacionális érzését.

Blogolás közben rengeteg olyan téma és információ ért bennünket Winklerrel a Nike folkrólból, ami egy külön blogot kívánt magának. A Nike egy nagy sportszergyártó cég. Rengeteg terméket fejlesztenek, technológiájuk, ruházatuk, marketing kampányaik és vírusvideóik vannak. Ezek a dolgok sokszor sokkal érdekesebbek, mint az, hogy az ember fut és arról ír.

Aki követte a Futóblog postjait, tudhatja, hogy születtek nem kifejezetten futásról szóló postok is. Ilyen például a Nike Women kampány elemzése, határmezsgyén az iPod touch frissítése Nike chippel, vagy éppen a Nike retró hangulatú METÁL cipője a terminátor.

Ezt a gordiuszi csomót vágja át jelen, magánkezdeményezésből születő blogja, a Nike blog. Kimondott célja az, hogy a Nikeról írjon. Tegye azt mégpedig olyan formában, hogy ne sajtóközlemény szaga legyen, hanem próbáljon informatív, érdekes és -- megkockáztatom -- humorossá válni az elkövetkezendőkben.

Nem erőlködnék itt, ha nem gondolnám azt, hogy ennek van értelme. Rengeteg olyan dologot láttam már ebből a bugyorból, ami említésre érdemes, izgalmas és érdekes.

A fejlécben levő kalapos úr például Bill Boweman, futóedző volt Oregonban az USA egyik Észak-nyugati államában. A Nike egyik alapítója, aki a felesége gofri sütőjével alkotta meg a kezdeti futócipői talpát. Akkor még ő gyártotta mindenkinek a lábára.