Az Andrássy út vonzáskörzetében nem lehet parkolni. Olyannyira nem, hogy vagy három kört tettünk meg hétfő este, mire végre sikerült leparkolnunk, hogy megnézzük magunknak a Nike Andrássy úti üzletét, ahol nem sportruházat, hanem sportos ruházat termékeket lehet vásárolni.

De visszatérve a parkolásra: a Paulay Ede egyirányú utcában bóklásztunk sasolva a helyeket, amikor is észrevettük, hogy az igen szűk egyirányú (!) utcában egy vészvillogós autó elfoglalja a helyet és nem lehet továbbhajtani. Azért állt ott a kocsi, mert várta, hogy az egyik piszmogó elhagyja a parkolóhelyét. Hárman szorultunk tehát be abba a szűk utcába. Én előre akartam menni, a piszmogó hátra, a vészvillogós meg beparkolni.

Egy darabig néztük egymást, aztán a piszmogó hirtelen feldühödött, majd elkezdett 180 fokban (!) megfordulni abban a kis utcában. Egy hölgy ült benne és láthatóan az sem érdekelte, hogy jól odaveri a kocsi hátulját a padkához. Megfordult és agresszíven felénk hajtott menetiránnyal szemben. Ezen a ponton már én is kezdtem felbőszülni, mégpedig azért, mert abban a hiszemben voltam, hogy csak az előttünk levő autó kényszeríti ki az egész kalamajkát, nehogy beálljunk az egy szem helyre.

Elég az hozzá, hogy visszatolattattak bennünket a keresztutcáig, aztán folytathattuk az utat. Elöntött az ideg. Amikor visszaértem az első kocsihoz lelassítottam és jól láthatóan, hosszan mutattam be a nőnek, aki éppen akkor kászálódott ki az autójából.

Továbbhajtottunk, kiderült, hogy az utca ZSÁKUTCA, és mindenképpen vissza kell tolatni. Érdekes módon találtunk a végén egy klassz parkolóhelyet. Sajnos az út visszafelé pont a nő irányába tartott, így nem volt elkerülhető a személyes konfrontáció.

"Te voltál az előbb az a seggfej?" - így ő.

"Én voltam és elnézést is akarok kérni." - mondtam neki én, mert addigra már összeállt a fejemben, hogy nem volt igazam, de talán senkinek sem volt. Most megnéztem a térképen, és az az utca valójában nem zsákutcaként van jelölve. Jogtalanul vártam tehát, hogy álljanak félre. A végén természetesen már-már baráti hangnemben búcsúztunk egymástól a nővel. Mindenesetre rosszul éreztem magam az eset után. Méltatlan volt.

Így érkeztünk meg az Andrássy úti Nike boltba, ami tele van sportos ruházattal. A bejárat mellett ez a hatalmas ábra fogad:

Ez önmagában egy érdektelen grafikának volna titulálható, node a blogger-ösztön egyből észreveszi, hogy másról van szó. Ezek a lazán rajzolt termékek itt mind a Nike ikonikus termékeinek felskiccelt változatai, mégpedig olyanok, amiket egyfajta retró hangulat jegyében visszahoztak átdolgozva a boltokba. Összesen nyolc termékről van szó, ebből öt foglal helyet a grafikán. Engem érdekelt a téma annyira, hogy még a sajtóanyagot is bekértem róluk, de ezzel nem fárasztanék senkit. Inkább egy rövid felsorolás:

- Windrunner széldzseki (középen)
- Nike Sportswear póló (bal felül)
- Air Force 1 cipő (jobb felül)
- Nike Dunk cipő (bal alul)
- Air Max 90 cipő (jobb alul)

- AW77 kapucnis felső
- Eugene track dzseki (klasszikus melegítő felső! fel is próbáltam, nagyon szigorú)
- Cortez 

A nyolc terméket "Nike Sportswear" (NSW) néven dobták a piacra. A gyűjtő név önmagában is egy újra bevezetésre kerülő, eredetileg 1979-ben kitalált név.

Ezek a termékek tehát kultikus és ikonikus Nike darabok megfeleltetve a kor technológiai szellemiségének, az Air Max 90-es cipő például olyan technológiával van összerakva, ami annak idején még nem lett volna lehetséges.

A nike.com-on kibilliárddákóztam magamnak egy klassz wallpaper oldalt, illetve az egyértelmű kedvencem ez a fotó.